sümegi híres emberek

Simon István

költő, újságíró, műfordító
Bazsi, 1926. szeptember 16. - Sümeg, 1975. július 7.

Simon IstvánSzülőföldjén, Bazsiban nevelkedett 18 éves koráig. A család, a környezet, a táj kitörölhetetlen emléket hagyott benne, meghatározta későbbi emberi, művészi gondolkodását és magatartását.

A középiskolát Sümegen végezte, ekkor jelent meg első verseskötete, Egyre magasabban címmel (Bazsi, 1944.). Orosz hadifogság, majd a budapesti tudományegyetem elvégzése után különböző lapok munkatársa. Verseit 1948-tól a Csillag és az Új Hang c. folyóiratok közölték.
1950-ben Tanú vagyok címmel adta közre verseit, amelyet 1952 újabb kötet, a Hajnali lakodalmasok című követett. 1952-1955 között a Szabad Nép kulturális rovatának munkatársa.
1953-ban jelent meg az Érlelő napok c. verseskötete. Az ötvenes évek közepétől jelentkezett politikai töltésű, a magyar és az európai múltból táplálkozó gondolati lírával, amely életművének mindvégig meghatározója maradt. A Nem elég, a Himnusz az emberhez és a Felhő árnyéka c. kötetekben (mindhárom 1956-ban jelent meg) teljesedett ki korszakváltása.
1955-1956-ban az Új Hang c. irodalmi folyóirat, 1964-1974 között a Kortárs főszerkesztője. A hatvanas évek elejére tehető újabb költői stílusváltásának kezdete, amely az addig is kötött formák még határozottabb fegyelmével, a szonettformával teljesedett ki. Költői tevékenysége a Februári szivárvány (Bp. 1959.) és az Almafák (Bp. 1962.) után csökkent, de versei mind formailag, mind gondolatilag tökéletesebbekké váltak.
Kapcsolata szülőföldjével soha nem szűnt meg, gyakran felkereste a megye településeit, amelynek 1963-tól országgyűlési képviselője volt. Lírájának alapélménye a szülőföld, a nép, a magasra törő ember szeretete, a velük való összeforrottság érzése.

Szülőházát 1983. április 11-én országos ünnepség keretében emlékházzá avatták. Ajkarendeken általános iskola és márvány emléktábla őrzi nevét. Szülőfaluja temetőjében nyugszik. Háromszor (1952-ben, 1954-ben és 1967-ben) József Attila-díjat, 1955-ben Kossuth-díjat kapott.

Művei:

  • Egyre magasabban (1944)
  • Tanú vagyok (1950)
  • Hajnali lakodalmasok (1952)
  • Érlelő napok (1953)
  • Nem elég (1955)
  • Himnusz az értelemhez (1956)
  • Felhő és árnyéka (1956)
  • Pacsirtaszó (válogatott versek, 1958)
  • A Jangce vitorlái (1959)
  • Februári szivárvány (1959)
  • Almafák (1962)
  • Gyümölcsoltó (válogatott versek, 1964)
  • A virágfa árnyékában (esszék, 1964)
  • Szőlő és gesztenye (1966)
  • Verőfény (válogatott versek, 1968)
  • Forró égöv alatt (útirajzok, 1969)
  • Gyalogútról a világba (1970)
  • Örök körben (1973)
  • A magyar irodalom (esszé, 1973)
  • Bakony (Reismann Jánossal közösen, 1973)
  • Rapszódia az időről (1975)
  • Gyönyörű terhem (válogatott versek, 1976)
  • Írószobák (interjúk, 1976)
  • A sümegi vadgesztenyék (1979)